3. Fejezet - "Megfogom keseríteni az életed!"

"Van úgy, hogy valami nem úgy sül el, ahogy mi elterveztük. Van úgy, hogy az életünk a feje tetejére fordul, és ezt mi nem is vártuk. Van úgy, hogy olyan érzések lángolnak fel bennünk amelyekre nem is számítottunk. Ezek tanítanak meg minket arra, hogy nem tudni mit hoz a jövő. A jövő a legnagyobb titok." - TINI

- Menj az öltöződbe! - parancsolt rám, Hanna. Az öltözőm felé totyogtam némán, ahol lógott egy ruha. Sóhajtva magamra kaptam, majd felhúztam a fekete magassarkút ami hozzátartozott. Ma készítenek velem, és Jorgeval egy közös fotó sorozatot. Kiléptem az öltözőszobámból. Senkit se érdekeltem, hol ott most én vagyok a "főszereplő".
- Gyere már! - Hanna kedvesen, de mégis sietősen megragadta a karom, és a sminkesekhez húzott. A sminkesek annyi mindent raktak rám, mint amennyi Sofian van nap mint nap. Oké, ez kicsit gonosz volt. A hajamat kivasalták, és annyi hajlakkot raktak rá, hogy azt hittem megfulladok a szagától. De mikor megláttam magam a tükörben, elégedett voltam a látvánnyal. Egy bólintással jeleztem, Evienek, a sminkesnek, hogy jó munkát végzett.
- Jorge? - kérdeztem Hanna-t aki az "asszisztensem". Mr.Sañchez vette fel nekem. Nem lett volna szükségem "asszisztensre" de örülök, hogy van a közelemben, egy rokonszenves, velem egykorú lány.
- Már kész van. Menj! - mosolygott, majd elindultam a fotó tér felé. A fotós és Jorge már ott állt. Odalépkedtem, majd a fotós intett, hogy álljunk be. Jorge átkarolta a derekam, amitől kirázott a hideg. Nem irritációból, hanem mert furcsa volt.
- Muszáj ilyen közel lenniük egymáshoz? - rágta a körmeit Sofia.
- Ez a fotó sorozat kettőjükről szól. Nem állhatnak kilométerekre egymástól.  - szólalt meg a fotós rekedt hangon. Jorge szorosabban magához húzott, mikor kattant a kamera. Mosolyogtunk, nevetgéltünk, persze műn. Közben én azon gondolkoztam, hogy az álmom, amire eddig vágytam, és most megvalósulni látszik, hogy lehet ennyire mű? Ennyire fake? Ennyire megjátszott? Miközben ezen gondolkoztan hamar vége is lett. A fotós férfi megmutatott nekünk pár jól sikerült képet.

Mindenki megindult átöltözni, de én Jorgeval akartam beszélni.
- Jorge!
- Mondd! - fordult felém, majd beletúrt a hajába.
- Ezeknek a képeknek mi lesz a sorsa?
- Kirakják internetre, óriás plakátokat készítenek belőlük, meg ilyesmik. Gondolom a média majd igen csak felkapja majd ezt a fotó sorozatot. - már indult volna, de ismét elkaptam a karját.
- Miért? - vontam fel a szemöldököm. A karom még mindig gyengéden markolta az övét, amiatt úgy láttam zavarba jött. Feszülten elengedtem a karját és a szemébe néztem a választ várva.
- Én híres vagyok te pedig gyönyörű. Ki ne kombinálná ezt a két dolgot? - akaratlanul is elpirultam majd mosolyogva néztem a földet. Jorge is elpirult mikor eljutott a tudatáig, hogy kimondta amire gondolt, majd gyorsan eltűnt előlem. Ő most tényleg azt mondta, hogy gyönyörű vagyok? Jorge Blanco? Istenem, ha ezt Sofia megtudja képes lesz megtépni. E gondolatmenetem ellenére is mosolyogtam. Nem tudtam abbahagyni. Átvettem a saját ruhám, még mindig mosolyogva, majd beszálltam a limuzinba, amiben már Jorge és Sofi ott volt.
- Jorgenak ruhapróbája lesz. Mindenki vele megy? - nézett hátra a sofőr.
- Martinát tegye ki a háznál. Csak én megyek Jorgeval. - Sofia lenézően nézett a szemembe.
- Ami azt illeti, Miss.Carson az apja értesített, hogy beszélni akar magával.
- Rendben. - Sofia megforgatta világosbarna szemeit, Jorge pedig enyhén elmosolyodott. Sofia szállt ki először.
- Szia! - vigyorogtam, mikor kiszállt.
- Figyellek, Stoessel! - szúrósan nézett rám, de én még most is csak vigyorogtam.
- Változott a helyzet, Albert! Martina is velem jön. - szóllt Jorge a sofőrnek, mire nekem kikerekedtek a szemeim. - Persze csak ha akarsz. - beletúrt a tökéletes hajába, ami utána mégjobb lett, majd kacsintott egyet csábítóan. Mosolyogva bólogattam, jelezve a beleegyezésem. Nem tudom mi ütött Jorgeba, de azt még inkább nem tudom, hogy mi ütött belém! Itt ülök vele a limuzinba, és bámulom! Persze ez Jorgenak is szemet szúrt, és eléggé tetszett neki, így próbáltam abbahagyni. A kocsi megállt, mi pedig kiszálltunk. Elénk tárult egy hatalmas épület amire nagy betűvel ki volt, írva "Hollywood Star Fashion". Odajött hozzánk egy kábé Jorgeval egyidős lány. Vörös, göndör haja fel volt kötve, ami lobogott ide-oda.
- Jorge Blanco! - mosolygott a lány.
- Alison Greece! - mosolygott Jorge is, majd megölelték egymást.
- És te ki vagy? Jorge új barátnője? - fordult felém kedvesen mosolyogva Alison.
- Nem. - nevettem. - Martina Stoessel! Jorgeval duettezni fogunk egy albumon.
- Á, szóval énekesnő vagy? Énekelj!
- Talán majd máskor! - kuncogtam, majd elindultunk. Termek előtt haladtunk el, amiken nevek szerepeltek.: "Jennifer Lopez, Justin Bieber, Bella Thorne, Cameron Dallas" és még sorolhatnám. Majd elérkeztünk az ajtóhoz amin a "Jorge Blanco" név díszelgett. Besétáltunk majd ezer és ezer ruhát pillantottam meg. Alison beküldte Jorget egy próbafülkébe egy tucatnyi ruhával. Én egyszerűen csak ámultam a hatalmas terem láttán, amibe végtelen sok ruha ágaskodott a fogasokon. Volt itt minden! Amit Jorge valaha is viselt a fellépésein, sajtótájékoztatókon, műsorokban, díjátadókon, fotó sorozatokon. Elképzeltem, ahogy egyszer az én ruháim fognak díszelegni az ajtó mögött, amin a "Martina "Tini" Stoessel" név fog díszelegni. Egyszer... majd valamikor. Nagy út áll előttem! Még magam sem hiszem el, hogy mekkora. Egy igazi élmény, hogy Jorge elhozott ide. Már csak azt vettem észre, hogy Alison és Jorge elköszön egymástól.
- Szia Martina! Nagyon csöndben voltál. Unatoztál? - mosolygott Alison.
- Nem, dehogy. Csak ámulatba ejtett ez az egész.
- Talán egyszer majd neked is lesz egy ilyen termed. - kacsintott Alison, majd megsimogatta a hátam.
- Reménykedjünk. - nevettem, majd elbúcsúztam Alisontól. - Jorge. Köszönöm, hogy elhoztál! - mosolyogtam élénken, majd reflex szerűen megakartam ölelni, de eszembe jutott, hogy okosabb döntés lenne nem tenni, így elég hülyén nézhettem ki.
- Nincs mit. Élveztem a társoságod. - mosolyodott el, majd elindultunk az úgymond "közös házunkba". Nevetgélve léptünk be az ajtón, a kanapén pedig a dühös Sofia ülldögélt. Mikor meglátott minket szörnyen nagy ellenszenvet vélltem felfedezni az arcán, ami csak is felém irányult.
- Tini légyszi menj fel! - mosolygott Jorge, én pedig némán felmentem a szobámba. Hatalmas kiabálás csapta meg a fülem. Azután magassarkú kopogását hallottam, majd Sofia berontott a szobámba kisírt szemekkel. Csak ez mutatta a szomorúságát, mert az arcáról csak a düh jeleit tudtam felfedezni. Bambán bámultam.
- Te kis fruska! Elegem van már a képedből! Nem leszel sztár, és nem leszel Jorge barátnője sem, folfogtad? - ordibált Sofia, Jorge pedig mindezt az ajtóból figyelte, ami teljesen ki volt nyitva. - Megfogom keseríteni az életed! Nem fog az álmod valóra válni, Stoessel! - piros, kisírt szemeit mégtöbb könny hagyta el. Menni készült.
- Sofia, én - kezdtem volna bele a "mentségembe",mikor nem tettem semmit.
- Ne mondj semmit! - futott ki a házból. Most aztán megcsináltam a bajt. Ám nem tudom mivel...

2. Fejezet - Felkészültem Los Angelesre!

Utálom a repülőgépeket. A látványt imádom. Úgy vélem nincs olyan ember aki ne szeretné mikor egyszer csak a felhők eltakarják a felhő karcolókat, és látod, ahogy a felhők körbefonják a gépet. De mikor elkezdesz émelyegni, és természetesen minden repülőn van egy síró kisbaba, egy nagyszájú hat éves, egy tömzsi ember, aki már már beleszorul az ülésbe, vagy egy idegesítő öreg néni, aki előveszi az albumot amiben a gyereke, és az unokája képei díszeleg, ahogy ballag az óvodából, és iskolákból. És egy - a legfontosabb - dolgot kihagytam. Hogy miért ülök repülőn. Azért mert Mr.Sanchez és Brian - azaz Mr.Adams, mivel megtiltotta, hogy tegezzem, és egyátalán nem zavarja, hogy csak 29 éves. -  úgy gondolták fantasztikus lenne, ha a dalokat Buenos Aires helyett, Los Angelesbe vennénk fel. Hm.. Micsoda eget rengetően jó ötlet szivárgott ki e két ember fejéből, nemde? Itt kellett hagynom Mercedest is, - ,akivel amúgy indulás előtt könnyes búcsút vettem, a múltkori fesztivál ellenére - és anyáéktól még távolabb kerülünk egymástól. Tehát ez az út fenekestől felforgatta az életem! A dalokat felvenni nem kevés idő, és a véleményem szerint Jorge személyisége és akarata miatt még több időbe fog telni.
- Baj van Tini? Mindjárt leérkezünk addig bírd ki. - nézett fel a telefonjából a menedzserem, Mr.Sanchez.
- Jól vagyok. Kivéve, hogy akaratom ellenére visznek el a Föld másik felére.
- Tini.. Ezt már megtárgyaltuk. Érted van ez az egész.
- Nem. Azért csináljátok, hogy a cég társulhasson a Hollywood Records-al, és ezáltal nagyobb sikere, valamint hírneve legyen a Buenos Aires Starsnak! Egyáltalán minek kellett társulnom Jorgeval? - igen, tudom, hogy ezt már tényleg ezerszer átbeszéltem Sanchez úrral..
- Már megint magyarázzam el, Martina? Már láthattad, hogy Jorgenak mennyi rajongója van. Jorge által ők mind megismernek téged!
- De én nem akarom, hogy úgy ismerjen a világ, mint  "Jorge Blanco felfedezettje". Én.. egyszerűen Tini vagyok. És szeretném ha ez ugorna be az emberek fejébe, ha meglátnak, vagy ha meghallják a hangomat. De ha majd publikáljuk a dalaim, mindenki azt fogja mondani "Jorge Blanco és az a lány".
- Ez nem fog megtörténni, Martina. - vette fel a szemüvegét, amiben megjegyzem olyan mint a többi hamis menedzser. De tudom, hogy ő nem ilyen.. Eltávozott mellőlem mivel megcsörrent a mobil telefonja. Nem szeretem ha valaki használja a gépen az elektromos eszközeit. És ha turbulencia lesz? Mindegy is, remélem ez nem fog beteljesülni. Magamra maradtam, ezért körbenéztem. Furcsa módon Jorget most nem zaklatta egy lány sem, ehelyett inkább Ruggeroval szakadtak meg a nevetésbe, Sofia királyné pedig teljes koncentrációval reszelte fehérre festett körmeit. Ebben a pillanatban úgy éreztem magam, mint egy kiközösített,-stréber ötödikes. Jorge, Ruggero és Sofia sokkal hátrébb ültek, mivel a gép hátsó felén már négyes ülések helyezkedtek el, így hárman - meg persze Mr.Amads - gond nélkül elfértek. Mi Mr.Sanchez-zel legelöl ültünk, közel a pilóta fülkéhez. Mint említettem, úgy érzem magam mint egy kiközösített, stréber kislány. Hogy miért? A "fantasztikus négyes" annyira jól szórakozott együtt. Sofia, mint fő grácia teljesen megállná a helyét, Jorge és Ruggero pedig mint az osztály két "szív döglesztő" pasija, Mr.Adams, pedig a büszke, dicsekvő tanár. Én pedig mint egy magára hagyott matek mániás, akit egyáltalán nem érdekel a divat, hisz Sofia Versace ruhája mellett, olyan vagyok mint egy alvás hiányos láma. Furcsa hasonlataim vannak, de ez van. Lassan már tizenkét órája ülünk a repülőn, így már reménykedek, hogy hamarosan leszállunk. Mr.Sanchez is visszatért, ezért rákérdeztem;
- Mikor szállunk le?
- Hamarosan. - sóhajtva nyugtáztam magam, hogy mindjárt kinyújtózkodhatok. A hátam és a derekam már komolyan elzsibbadt, ezért elkezdtem mocorogni, egy kényelmesebb póz reményében. Halkan,-ismét felsóhajtottam, mivel már nem bírom sokáig ezt a semmittevést.
- Ha leszállunk.. jön értünk egy autó, ami majd elvisz téged Jorge házába, majd..
- Mi? Álljon meg egy percre! Mit keresnék én Jorge lakásába?
- Ne legyél tiszteletlen, Tini!
- Sajnálom, Mr.Sanchez, de kérem mondjon valamit!
- Ott fogsz lakni. - itt el se tudjátok képzelni mit éreztem. Mintha egy kést szúrtak volna a hátamba, az egész testem beleremegett. A hasam görcsbe rándult, és a torkomban lévő gombóc miatt még nyafogni se tudtam. Úgy néztem a menedzseremre, mint aki most közölte velem a halálom okát.
- Kérem tisztelt utasainkat, kapcsolják be ismét a biztonsági öveiket, megkezdjük a leszállást Los Angelesbe! - hallottam meg a női hangot, a hangos bemondóba. Egész út alatt be volt kapcsolva az övem - stréber módjára - felkészült voltam már a leszállásra.
- Ez azért nem a világ vége.
- De nekem igen, Mr.Sanchez! Engem ott nem látnak szívesen!
- Jorge egyedül lakik.
- Igazán mindegy.. Jorge ezt már tudja?
- Természetesen, Brian már tájékoztatta őt.
- Szerintem nem fog belenyugodni a helyzetbe. - vetettem gúnyos mosolyt az arcomra ami Jorge Mr.Adams és a menedzserem felé irányult. Szeretem, viszont néha túlhajt, mindig a maximumot várja el tőlem.. És értelem szerűen én sem vagyok robot, tehát nem tudom mindig a tökéletest nyújtani. Szép lassan megkezdődött a leszállás. Ez a látvány is csodaszép így az ablakhoz hajoltam, és onnan csodáltam, ahogy közelítünk a föld felé.. Mikor leszállt a gép a tömeg elkezdet vadul rohanni a kijáratok felé. Nagy nehezen kijutottam a repülőből - ,bár megjegyzem többen is rátapostak a lábamra. - majd megvártuk a limuzint ami elvisz minket Jorgeékhoz. Természetesen, Sofia pont ma Jorgenál fog aludni. De mondjuk ez nekem kapóra jött, mert így - remélem - Jorge nem fog velem foglalkozni. Amint kiléptünk a bőröndjeinkkel a hatalmas repülőtérről, riporterek sokasága tárult a szemeink elé. Jorge és Sofia aggódó tekintettel összenéztek, én meg csak álltam ott,
mint egy hülye. Nem tehettünk mást, elindultunk. Az önműködő ajtó kinyílt, a limuzin már ott állt, mellette a testőrök, mi, legalábbis én, csak kapkodtam a fejem. Nem tudtam, hogy ilyenkor mit kell tenni. Válaszolni a személyesebbnél személyesebb kérdésekre, vagy sétáljak tovább? Csak álltam ott, kétségbe esetten. Sofia megmarkolta a karomat és a limuzinhoz húzott, amibe szó szerint beestem.
- Máskor ne bámészkodj, hanem szedd a lábad! - förmedt rám Sofia, bár bevallom, lehet jogosan.
- Sajnálom, de nem tudtam ilyenkor mit kell tenni..
- Hagyd Sofia, így is elég baj, hogy hozzám költözik... - sóhajtott fel Jorge.
- Nem önszántamból költözök oda, hidd el! - vágtam be a sértődöttet, majd lehúztam a fekete limuzin ablakát. A fejemet kidugtam,

hogy megcsodálhassam Los Angeles utcáit. A nap már kezdett lemenni, emiatt a pálmafák kontúrjait lehetett látni. A part mellett mentünk el, ami szintén csodálatos. A lemenő nap fénye csillogott a vizen és a hullámokon. Megálltunk, amiből kikövetkeztettem, hogy megjöttünk. Unottan kiszálltam a kocsiból, de mikor megpillantottam a mexicói ördögfajzat házát elállt a lelégzetem, - ,nah jó, nem leszek bunkó, hisz csak befogadott - csodás volt! A part mellett helyezkedett el, egy magaslaton. A fehér lakás mellett volt egy dizájnos medence volt, ami szinte hívott fürdeni, - bár szerintem, én majd a tenger mellett fogok dönteni - minden szobából nyílt, egy egy terasz ami szépen be volt rendezve székekkel és asztalokkal. A sofőr mellém rakta a koffereim, amiket megmarkoltam, és bevittem a lakásba. Te jó ég! Minden egyes helységbe eláll az ember lélegzete! A nappali egyszerűen tökéletes volt. Egybe volt nyitva a konyhával, ami nagyon jól nézett ki. Csak ámultam, amikor Jorge megszólított;
- Menj fel a lépcsőn. A második ajtóból nyílik a te szobád. - üllt le fáradtan a fotelba.
- Köszönöm. - húztam mosolyra a szám, majd a lépcső felé vettem az irányt. Jorge utasítására benyitottam a második ajtó mögötti szobába, ami egy ideig az "enyém" lesz. Mondanom sem kell megint tátva maradt a szám. Elhajítottam a bőröndöm, az utazótáskámat pedig ledobtam a hatalmas franciaágyra, és kimentem a teraszra. Az a kilátás! Mesébe illő! A fények halványan világítottak, a hullámok hangja pedig szabadság érzettel töltött el. Erről a nézőpontról nézve talán elleszek itt. Mondom talán! Jobban körülnéztem a szobába, és minden pillanatban egyre jobban tetszett. Az ágyam mellett volt egy szintetizátor amit hatalmas plusz pont. Magammal hoztam a gitárom is, amit becsúsztattam az ágy alá.
- Majd ha menni szeretnél,
 Messze, messze
 Utánad a szél,
 Tűz van benne,
 Ez táplálja a szíved,
 Ez a külső örök! - miközben kipakoltam a bőröndömből a fiókomba, elkezdtem dudorászni a Siempre Brilliást, ami az egyetlen dalom, ami eddig publikálva van. Biztos ti is szoktatok halkan dudorászni pakolás, vagy takarítás közben.
Miután végeztem a kipakolással, lefürödtem majd felvettem egy hálóinget, majd úgy döntöttem kipróbálom az új szintetizátorom. Leütöttem az első hangot, ami édesen szólalt meg. Az első hang után jött a többi a Siempre Brilliás kottája alapján. Felkészültem Los Angelesre!

1.Fejezet: Ez egy szörnyű nap volt!

Reggel feszülten nyittam ki a szemeim.. Nem szeretnék Jorgeval dolgozni. A jelenlétével kínossá tudja tenni a munkát. De tegnap este nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy ő miért ilyen... A fejébe szállt sztárság? Én is ilyen leszek ha már világszerte ismerni fognak? Nem, nekem van aféle öntudatom, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg... De én nem leszek ilyen... Bevallom félek az előttem álló úttól.. Félek mi vár rám.. De mivel Caio nem veszi mentségnek azt, hogy félek mi is vár rám, felkeltem, és elvégeztem a reggeli teendőket, és elindultam. Ma Mercedesnek nincs különösebb dolga így ő most otthon maradhat, ahol remélem elvégzi a takarítás egy részét és a mosást. Beülltem a kormány mögé, majd beindítottam az autót, és mivel a studió elég messze van a lakásunktól, sok idő még beérek, de mivel mindig időben elindulok így most se kellett aggódnom késést illetően.
 Mikor beléptem a zeneterembe Caio épp elkezdte játszani szintetizátoron a Benned fénylő csillagot ami az egyik saját dalom.

A fénylő csillag ott lakozik benned,
Ami csak egyre fényesebb és fényesebb!
Vigyázz rá, mert ő benne bújtak el az álmaid..
A te ragyogásod van benne,
Tégy érte és ismerd meg!
- Nagyon jó volt Tini. De máskor jobban figyelj a levegődre. - mosolygott Caio, majd mivel Jorge még nem érkezett meg, elütöttük az időt énekelgetéssel. De mikor fél tizet ütött az óra, de a fiú, még most se toppant be, Caio felhívta.
- Elfelejtette a próbát.. - sóhajtott egy nagyot Caio.
- Ahjj...
- Most őszintén Martina.. Te szeretnél vele dolgozni?
- Nem.. Olyan pökhendi, olyan bunkó, olyan bosszantó!! - fakadtam ki. Caio megértően nézett a két barna szemével.
- Egyetértünk.. De gondolj magadra! Ha kikerül az album, mindenki ismerni fog! - Caio lelkesebben beszélt mint én szoktam, ami miatt nevettem egyet. Ekkor Jorge szótlanul és idegesen belépett az énekterembe.
- Jó reggelt! - köszöntöttem furcsa nézéssel a duettpartnerem.
- Most nincs kedvem ehhez! - mondta, majd felvette a fülest, és bement a stúdióba.
- Hé-hé, lassabban Hollywood! - szóllt Jorgera az énektanárom, amin én halkan felkuncogtam de láthatóan ez nem tetszett Jorgenak. - Először beéneklünk. -jelentette ki határozottan Caio.
- Hol vagyunk, az elsős énekórán? A tarka boci is jön? - bosszankodott Jorge.
- Itt én vagyok a főnök, sajnos azt kell csinálnod amit én mondok! - Caio higgadt maradt még most is, de Jorge már nem annyira. Kínos hangulattal kísérve beénekeltünk, majd Jorge és én átnéztük a dalt, és mindkettőnknek támadtak benne nehézségek, amiket Caio orvosolt.
- Mára ennyi! - állt fel a szinti mögül az énektanárunk.
- Ennyi volt? -lepődött meg Jorge.
- Több mint fél órát késtél, Caionak pedig másik órája lesz. -válaszoltam a felelőtlen fiú kérdésére.
- Hát akkor mondasd le! Jorge Blancoról van szó, emberek! -igazította meg az ingét.
- Bárkiről lehet szó, Jorge, de itt Caionak komoly beosztása van! - álltam fel idegesen.
- Nyugi Tini! -simogatta meg a karomat az énektanárom.
- Elnézést, de most inkább megyek! - pattantam fel a székről, majd kezembe ragadtam a kottáim és az ajtó fele vettem az irányt, ha Brian, Jorge menedzsere nem állított volna meg.
- Martina, Jorge, menjetek el valahova!
- Mi? - e furcsa és szokatlan utasítás hallatán ellége megdöbbentem, de Jorge már nem annyira.
- Vidd el Jorget a kedvenc helyeidre, vagy ülljetek be valahova, és igyatok meg egy kávét!
- Elnezést Brian, lehet, hogy én vagyok az, akinek nehéz a felfogása, de ennek mi értelme? - kérdeztem tudatlanul, majd Jorge unottan felnevetett, jelezve, hogy tudja, hogy ennek az egésznek mi értelme.
- Mindig ezt kéri, ha valakivel duettezek.. Ő szerinte ez azért kell, hogy jobban összeszokjunk, meg ilyen hülyeségek... - Jorgenak még mindig gúnyos mosolyra állt a szája, én pedig még mindig fapofával bámultam Brianra.
- Ne bámészkodjatok, induljatok!
- Ruggero jöhet? - kérlelt Jorge, majd egy apróbb szemforgatást vetettem véghez.
- Nem! Csak ketten mentek és, kész! - Jorgeval néma csöndbe elindultunk a kapu fele, amin ki is értünk.
- Na, és... hova szeretnél menni? - vetettem véget a csendnek ami kettőnk közt uralkodott.
- Hát.. tekintve, hogy ma még nem ettem semmit.. Tudsz egy jó éttermet?
- Persze! Hallottál már a Sapori di casaról?
- Hogyne.. Mikor Olaszországba túrnéztam egyszer beülltem az eredetibe.. - nekem annyira nagy dolog lenne az igazi, Sapori di casaban étkezni, ő meg úgy mesélte az egészet mintha mindennapos dolog lenne. Ebben látszik, hogy mennyire máshogyan ítéljük meg a dolgokat.
- Akkor menjünk! - vetettem az arcomra egy hamis mosolyt, majd elindultunk az én navigációmmal. Elég sokat kellett sétálni mivel az étterem több mint húsz nagy utcányira van a stúdiótól. Mikor beértünk az étterembe, ahol szerencsénkre nem voltak sokan, kértünk egy két személyes asztalt, majd helyet foglaltunk. Rá két perccel az egyik pincér adott nekünk egy-egy étlapot.
- Felvehetem a rendelést? - lépett elénk az egyik pincér.
- Igen. Én egy zöldséges frittatát szeretnék kérni. - mondtam, majd becsuktam a piros borítójú étlapot.
- Én pedig egy... klasszikus cannellonit. - adta fel Jorge is a rendelést, majd a pincér bólintva távozott. A nagy várakozás közepette Jorgenak megszólalt a telefonja.
- Szia Sofi..
- ....
- Tinivel, egy étterembe.
- ....
-Nem mindegy? - sóhajtott fel unottan Jorge.
- ....
- Nem, ne gyere ide, mert Brian kérte, hogy ülljünk be valahova.
- ....
- Nem felejtett el senki, de most mennem kell. Csókoltatlak! - flegmázott Jorge, majd lerakta a telefont, amin én nevettem egyet... Persze több lány is odajött Jorgehoz autógrammot kérni, esetleg egy közös képet.
- Sok a fan! -nevettem, mikor már lenyugodtak a kedélyek.
- Hmm.. Néha sok hátránnyal jár ez a sztárság dolog.. - ez volt az első mondat amit őszintén mondott nekem.. Amibe nem volt benne az a hazug stílus.
- De azért jó dolog, hogy ennyien rajongnak érted, nem?
- Hát.. mondjuk úgy, hogyha felkéne mérnem a jó dolokat illetve a hátrányokat döntetlen lenne az állás.. - motyogta, majd ismét megszólalt, mikor észrevette, hogy túl őszinte volt. - Áldás és átok a szexi külsőm! - ahogy ezt kimondta, a pincér már hozta is a kajánkat. Még jó, mert erre nem tudtam volna mit

mondani..
- Köszönjük! - mondtam kedvesen, majd belekezdtünk az evészetbe.
- Te ezt szereted? -mosolygott meglepődötten, majd nevetve bólogattam.
- Egyél belőle! Isteni!
- Inkább maradok a cannelloninál! - nevetett.
- Pedig ez is nagyon finom. De ha nem szereted a zöldségeket, hogy hogy ilyen izmos vagy? - Úristen.. én most tényleg ezt kérdeztem? - Vagyis... - annyira kínos volt számomra a pillanat, hogy alig bírtam kinyögni valamit..
- Végre te is elismered a nyilvánvalót! - nevetett, majd önelegédetten hátradőlt.
- Én nem úgy gondoltam..
- Jorge végre megtaláltalak! Az Istenért már leszakadt a lábam! - jelent meg Sofia, majd Jorge válára támaszkodott, odahúzott egy széket és levette a kábé nyolc centis piros tűsarkúját.
- Sofia... Miért jöttél ide? - sóhajtott egy nagyot Jorge.
- Miért ne jöjjek? - húzta a száját. Persze közbe tudom, hogy rám célzott.
- Mondtam már, mert Brian...
- Jajj Brian nem hal bele ha én is itt vagyok! - ő nem de én igen..
- Akkor én most megyek. - álltam fel, majd a táskámat is a kezembe vettem. Otthagytam a részem, hogy majd fizessék ki a kaját. Elgyalogoltam a stúdióhoz, ahol a kocsim volt, majd azzal hazamentem. Nem volt más vágyam mint aludni!
- Megjö.... - kezdtem bele a szokásos mondandóba, de nem bírtam befezni. A házban felfordulás uralkodott! - Mercedees!
- Miért ordibálsz Tini? -jött le Mechi a lépcsőn, és amint láttam a körmei száradtak.
- Hogy néz itt ki minden?? Mikor eljöttem akkor se volt rend, és reméltem, hogy elintézed a takarítás rád eső részét!!
- Miért nem mondtad, hogy takarítsak ki aztán meg megcsináltam volna!
- Jajj Mercedes, mindent mondani kell neked? Ha látja az ember,hogy rendetlenség van akkor kitakarít!
- Most komolyan e miatt veszekszünk? -gesztikulált össze vissza.
- Igen ez miatt. Menj fel, majd én megcsinálok mindent!! - flegmáztam.
- Ahogy a hecegnő óhajtsa! - kiabált, majd feltrappolt a lépcsőn és becsapta maga után az ajtót. De olyan szinten, hogy majdnem beszakadt a dobhártyám! Felporszívóztam, felmostam, elmosogattam, port töröltem, beraktam a mosást.. Ma rengeteget gyalogoltam, az ideigeimet is felhúzta több ember is, és most még ez is! Hulla fáradt vagyok! Bementem a hálószobámba, lefürödtem, majd álomra hajtottam a fejem. Ez egy szörnyű nap volt! Jorge miatt, Sofia miatt, és Mercedes miatt!

Prológus

Reggel morogva kezdtem a napot. Ellentétben a barátnőmmel, akinek már akkor hallottam a hangját mikor még alig pirkadt.. Ma ismerem meg a híres Jorge Blancot. Mercedes imádja. Meg van neki az összes CD-je. A zenéjét én is szeretem, bár magát Jorget már nem annyira. De először megszeretném ismerni.. Nem tudtam leplezni a Jorge iránti irritációm, így hát unottan léptem a ruhásszekrényemhez, ahol a kezembe vettem azt, amit először megpillantottak a szemeim. De ekkor eszembe jutott az, hogy Mechi már kiválasztotta a tökéletes ruhadarabot. Mercedes igazi maximalista, és most, pláne, hogy, Jorgeról van szó, most a tökéletesnél is tökéletesebbet akar mutatni. Hátrafordultam, ahol gondosan és szépen összevolt hajtogatva a szett. A kezembe kaptam, majd végigmértem. Fehér, csipkés blúz, kék highlow szoknya, ami elől rövid hátul pedig egyre hosszabb. De most, nem is megyek bele ebbe a témakörbe, az Mercedes dolga lenne. Felvettem, majd kisminkeltem magam, a hajamat pedig kivasaltam. Lementem a nappaliba, ahol Mercedest vártam. Egy házba lakunk. Olyan ő nekem mint egy nővér. Leülltem a fehér, bőr kanapéra, ahol elmerültem a gondolataimba. Azt mondják, Jorgeval még a barátja Ruggero is vele tart. Őt nem igazán ismerem, csak úgy valahogy. Á, és még Jorge barátnője, Sofia Carson. Őt is ismerem, csakhogy ne mondjatok annyira tájékozatlannak. Színésznő, énekesnő, táncosnő. Lassan a barátném is leért, majd elindultunk autóval. Mechinek egész úton be nem állt a szája. Nevetgélve hallgattam Mercedes izgalmát. Ő elgondolta az egész jelenetet, miszerint Jorge a nyakába ugrik, Sofia pedig indul is a reptérre. Mechinek, mondjuk úgy, hogy a fejébe mindig dúl a love.

Igen, ő ilyen. Kiszálltunk a járműből, majd bementünk az épületbe.
-Jöhetnek Tini?-nevetett az énektanárom, Caio.
-Hozzad!-mosolyogtam. A terembe három emberke lépett be. Először Ruggero Pasquarelli. Haja, mint a madárijesztő, rám és Mercedesre pedig "csábosan" nézett. Lehet más reakcióra számított, de mi Mechivel nevetve összepillantottunk. Aztán bejött Sofia Carson. Barna, göndör fürtök, piros koktélruha. Hova öltözött ez ki, ennyire? Összeszűkült, barna szemeit rám meresztette, majd így szólt:
-Biztos te vagy a nem túl híres Martina!-nevetett gúnyosan. Engem mindenki aki ismer, tudja, hogy nem tűröm ezeket a beszólagatásokat, így már készültem megmondani a magamét de Caio lebeszélt róla.
-Blanco, szedd már a lábad!-hallottunk kintről egy férfi hangot, aki Jorget sietette. Pár másodpercel utána Jorge Blanco is belépett a kapun. A tekintete megakadt rajtam, így én is néztem a két barna szemét.
-Martina Stoessel!-léptem hozzá, majd a kezemet nyújtottam.
-Jorge Blanco, bár ezt ki ne tudná?-ráztunk kezet, majd a híres neves Sofia közénk állt. Ez a fiú szörnyen beképzelt csak úgy mint a párja.
-Szia Mercedes Lambre vagyok, de mindenki csak Mechinek hív!-lépett csillogó szemekkel a barátnőm Jorgehoz.
-Á, biztos te vagy a... Nem kertelek babám, nem tudom ki a franc vagy, de én nem fogok sorra bemutatkozni mindenkinek. Jorge Blanco voltam..Csáó!-mondta, majd lelépett mire, szőke barátnőm megtelt csalódással és ideggel.
-Rá se ráncs!-legyintettem.
-Kidobom az összes CD-t, újságot, fotót, mindent ami otthon található erről a zseléhajú beképzelt démonról!-Mechi így is tett. Fogta magát és hazament. Ruggero természetesen már rég elhúzta a csíkot Jorgeval, Sofia pedig tipegett, topogott a tíz centis sarokkal utánuk. Én is hazamentem. Mostmár kijelenthetem, hogy utálom Jorge Blancot!

Szereplők

Martina Stoessel /Tini/

A feltörekvő csillag, aki most veszi fel első albumát egy kissebb argentínai cégnél. A lányt még külföldön nem igazán ismerik, ezért hívatják hozzá az egyik legnagyobb világsztárt, Jorge Blancot. Martina nem repes az örömtől miszerint egy beképzelt fiúval kell dolgoznia aki minden lánynak csapja a szelet, annak ellenére, hogy barátnője van. Tini így látja Jorget, de mivel a lány elég igazságos lélek, először ő is megszeretné ismerni duettpartnerét. A bájos Tini egy kis faluban nőtt fel. A 19 éves lány, barátnőjével, Mercedes Lambrevel költözött Argentína fővárosába. Családja egyátalán nem vágyott a városi életre, sem a reflektorfényre így ők a faluban maradtak. A lánynak nehéz családja nélkül élnie, de a barátnője és egyben stylistja, Mechi mindenben támogatja, ami nagy erőt ad Martinának.

Ilyen természete mint amilyen neki van, olyan senkinek sincs! Kibírhatatlan! Minden percben csak azt hallod tőle, hogy ő egy igazi görög Isten, meghogy lányok ezrei és ezrei vágyakoznak iránta.. Én Jorget tényleg nagyra becsülném, mert nagyon tehetséges, de lekéne szállni a földre mert én ezt már nem bírom..!

Jorge Blanco

Barna haj, barna szem, erős karok. Ez mostanság mindenki álma. Ennek az élő álomnak a neve pedig Jorge. Jorge Blanco. A srác tisztában van azzal, hogy minden lány érte rajong, és ezt ha teheti mindig szóba is hozza, amitől a környezetében élők gyakran a falra másznak, főleg Martina. Jorge, azzal a tudattal indul el Buenos Airesbe, hogy az a bizonyos Martina le sem akar majd szállni róla. Nahát ennek az ellenkezője történik. A 24 éves fiúnak van egy párja, a szintén énekes Sofia Carson. A lány is vele tart Buenos Airesbe, hogy Jorge még véletlenül se csajozzon be, mert tudja, hogy Jorge milyen nagy szoknyavadász. Sofia csak nyűg Jorge hátán mivel a Hollywood Records sózta rá a lányt, a hírnév miatt. Ennek meg is érett a gyümölcse mivel Jorge és Sofia Hollywood álompárja.

"Ó, Jorge pakolj össze, indulunk Buenos Airesbe, egy lányhoz akinek nagyobb hírnévet szeretnék szerezni és az egyik argentínai cég társuljon velünk!"-Eldobtam mindent csak mert ennek a Martina lánykának kellett duetteket felvenni! Ő meg nem is hálás.. Chh, mások a mennybe éreznék magukat Martinácska helyébe.. Nagy az egóm? Sajnálom cica, de ez a helyzet!

Mercedes Lambre /Mechi/

Martina legjobb barátnője és stylistja. Tini próbálja a zene irányába húzni a lányt mivel Mechinek kivételes tehetsége van az énekléshez, így Tinita rábírja venni egy duettre ami barátnője albumán fog díszelegni, ám Mercedes maradna a styliskodásnál, sőt komoly tervei vannak ezzel kapcsoladban. A jövőben szeretne saját márkát készíteni melynek a neve ~Mechi~ lenne. A ruhák a szenvedélye, a mániája, ki, hogy hívná. Mercedes imádja Jorget, az álompasija. Persze, mikor rájön, hogy a fiú elég gazdag egót illetően passzolja. Ám megismeri Ruggero Pasauarellit aki Jorge barátja. Mechi eddig is ismerte a fiút mivel elég híres énekes. És szingli. Igen, Ruggero szingli.. Mechi nem igazán csípi a fiút, és az, hogy Ruggero mindig Mechi nyakán lóg, ami miatt Mercedes mindig kiborul. Összegezve senki se örül a Hollywood-i srácok érkezésének..

Ki hitte volna, hogy Jorge Blanco a maga megtestesült Isten ennyire bunkó? Hát ez van.. Passzolom a srácot, köszönöm! A barátja pedig, ez a Ruggero, hát tőle meg ki vagyok... Mindig húzza az idegeim! Miért kellett ezeknek idejönni Istenem?? Alig várom, hogy visszahúzzanak Hollywoodba. Menjenek tartsanak koncerteket,szedjenek fel lányokat, csak menjenek el! Se én, se Martina nem bírjuk ezeket a "csoda fiúcskákat"...

 Sofia Carson /Sofi/

Jorge barátnője. Énekes, táncos, színész. A menedzsere hozta össze Jorgeval. A lány igazán rajong Jorgeért, bár Jorge ezzel nem így van. De a fiú jól tudja, hogyha szakít Sofiaval ki is rúghatják, és Sofia apja, a milliárdos Javier Carson is megvonja a támogatást, ami Jorge túrnéjaihoz igazán jól jönnek. Mondhatnánk azt is Sofiára, hogy apuci kicsi hercegnője, ám kényes természete ellenére be kell vallani, hogy van tehetsége. Bársonyos hangja van, a parketten kecsesen mozog, és remekül tudja átadni az érzelmeket azaz fantasztikus színész. A szerethető és bizonytalan énjét, a döjfös álarca mögé rejti, csakhogy senki se tudja megbántani. Emiatt Tinivel sokszor keveredik összetűzésbe, pedig majd Martina segít neki, hogy ezt a kényes álarcot elmerje dobni..

Lehet, hogy megszálottnak tűnök, de én is Jorgeval tartok Buenos Airesbe. A két barna szemével bárkit le tud venni a lábáról, amit szerintem túl sokszor vet be. Tudom. Ő az a tipikus szoknyavadász típus. De én szeretem.. Tiszta szívből! Nem azért mert ő Jorge Blanco, hanem pusztán azért mert..csak úgy. Ezt nem lehet megmagyarázni! 

 Ruggero Pasquarelli /Rugge/

Jorge legjobb barátja, akire tökéletesen illik a bolondos jelző. Még nem találta meg az igazit. Eleinte Mercedes egyátalán nem tetszik neki, csak húzza szegény lány agyát, ám idővel kezd valamiféle vonzalmat érezni a szőkeség iránt. És ha már a szőkeségnél tartunk! Épp azért kezdi szekálni Mercedest. Azt gondolta, csak egy újabb szőke csaj akinek egy pillantás is elég ahhoz, hogy a karjaiba omoljon. Talán épp ezért kezd el vonzalmat érezni Mechi iránt. Mert nem adja könnyen magát. Meg kell a lányért küzdeni.

Ne a külső alapján ítéljünk! Ezt nemrég tanultam meg. Mechitől. Amikor megláttam egy szőke, göndör hajú lányt láttam rózsaszín ruhába 10 centis magassarkúba.. Azt gondoltam, hogy egy újabb plázacica. Tévedtem. Azt hittem, hogy egy helló után olvadozni fog mint a többi. Hát nem.. Ez fogott meg benne..