1.Fejezet: Ez egy szörnyű nap volt!

Reggel feszülten nyittam ki a szemeim.. Nem szeretnék Jorgeval dolgozni. A jelenlétével kínossá tudja tenni a munkát. De tegnap este nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy ő miért ilyen... A fejébe szállt sztárság? Én is ilyen leszek ha már világszerte ismerni fognak? Nem, nekem van aféle öntudatom, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg... De én nem leszek ilyen... Bevallom félek az előttem álló úttól.. Félek mi vár rám.. De mivel Caio nem veszi mentségnek azt, hogy félek mi is vár rám, felkeltem, és elvégeztem a reggeli teendőket, és elindultam. Ma Mercedesnek nincs különösebb dolga így ő most otthon maradhat, ahol remélem elvégzi a takarítás egy részét és a mosást. Beülltem a kormány mögé, majd beindítottam az autót, és mivel a studió elég messze van a lakásunktól, sok idő még beérek, de mivel mindig időben elindulok így most se kellett aggódnom késést illetően.
 Mikor beléptem a zeneterembe Caio épp elkezdte játszani szintetizátoron a Benned fénylő csillagot ami az egyik saját dalom.

A fénylő csillag ott lakozik benned,
Ami csak egyre fényesebb és fényesebb!
Vigyázz rá, mert ő benne bújtak el az álmaid..
A te ragyogásod van benne,
Tégy érte és ismerd meg!
- Nagyon jó volt Tini. De máskor jobban figyelj a levegődre. - mosolygott Caio, majd mivel Jorge még nem érkezett meg, elütöttük az időt énekelgetéssel. De mikor fél tizet ütött az óra, de a fiú, még most se toppant be, Caio felhívta.
- Elfelejtette a próbát.. - sóhajtott egy nagyot Caio.
- Ahjj...
- Most őszintén Martina.. Te szeretnél vele dolgozni?
- Nem.. Olyan pökhendi, olyan bunkó, olyan bosszantó!! - fakadtam ki. Caio megértően nézett a két barna szemével.
- Egyetértünk.. De gondolj magadra! Ha kikerül az album, mindenki ismerni fog! - Caio lelkesebben beszélt mint én szoktam, ami miatt nevettem egyet. Ekkor Jorge szótlanul és idegesen belépett az énekterembe.
- Jó reggelt! - köszöntöttem furcsa nézéssel a duettpartnerem.
- Most nincs kedvem ehhez! - mondta, majd felvette a fülest, és bement a stúdióba.
- Hé-hé, lassabban Hollywood! - szóllt Jorgera az énektanárom, amin én halkan felkuncogtam de láthatóan ez nem tetszett Jorgenak. - Először beéneklünk. -jelentette ki határozottan Caio.
- Hol vagyunk, az elsős énekórán? A tarka boci is jön? - bosszankodott Jorge.
- Itt én vagyok a főnök, sajnos azt kell csinálnod amit én mondok! - Caio higgadt maradt még most is, de Jorge már nem annyira. Kínos hangulattal kísérve beénekeltünk, majd Jorge és én átnéztük a dalt, és mindkettőnknek támadtak benne nehézségek, amiket Caio orvosolt.
- Mára ennyi! - állt fel a szinti mögül az énektanárunk.
- Ennyi volt? -lepődött meg Jorge.
- Több mint fél órát késtél, Caionak pedig másik órája lesz. -válaszoltam a felelőtlen fiú kérdésére.
- Hát akkor mondasd le! Jorge Blancoról van szó, emberek! -igazította meg az ingét.
- Bárkiről lehet szó, Jorge, de itt Caionak komoly beosztása van! - álltam fel idegesen.
- Nyugi Tini! -simogatta meg a karomat az énektanárom.
- Elnézést, de most inkább megyek! - pattantam fel a székről, majd kezembe ragadtam a kottáim és az ajtó fele vettem az irányt, ha Brian, Jorge menedzsere nem állított volna meg.
- Martina, Jorge, menjetek el valahova!
- Mi? - e furcsa és szokatlan utasítás hallatán ellége megdöbbentem, de Jorge már nem annyira.
- Vidd el Jorget a kedvenc helyeidre, vagy ülljetek be valahova, és igyatok meg egy kávét!
- Elnezést Brian, lehet, hogy én vagyok az, akinek nehéz a felfogása, de ennek mi értelme? - kérdeztem tudatlanul, majd Jorge unottan felnevetett, jelezve, hogy tudja, hogy ennek az egésznek mi értelme.
- Mindig ezt kéri, ha valakivel duettezek.. Ő szerinte ez azért kell, hogy jobban összeszokjunk, meg ilyen hülyeségek... - Jorgenak még mindig gúnyos mosolyra állt a szája, én pedig még mindig fapofával bámultam Brianra.
- Ne bámészkodjatok, induljatok!
- Ruggero jöhet? - kérlelt Jorge, majd egy apróbb szemforgatást vetettem véghez.
- Nem! Csak ketten mentek és, kész! - Jorgeval néma csöndbe elindultunk a kapu fele, amin ki is értünk.
- Na, és... hova szeretnél menni? - vetettem véget a csendnek ami kettőnk közt uralkodott.
- Hát.. tekintve, hogy ma még nem ettem semmit.. Tudsz egy jó éttermet?
- Persze! Hallottál már a Sapori di casaról?
- Hogyne.. Mikor Olaszországba túrnéztam egyszer beülltem az eredetibe.. - nekem annyira nagy dolog lenne az igazi, Sapori di casaban étkezni, ő meg úgy mesélte az egészet mintha mindennapos dolog lenne. Ebben látszik, hogy mennyire máshogyan ítéljük meg a dolgokat.
- Akkor menjünk! - vetettem az arcomra egy hamis mosolyt, majd elindultunk az én navigációmmal. Elég sokat kellett sétálni mivel az étterem több mint húsz nagy utcányira van a stúdiótól. Mikor beértünk az étterembe, ahol szerencsénkre nem voltak sokan, kértünk egy két személyes asztalt, majd helyet foglaltunk. Rá két perccel az egyik pincér adott nekünk egy-egy étlapot.
- Felvehetem a rendelést? - lépett elénk az egyik pincér.
- Igen. Én egy zöldséges frittatát szeretnék kérni. - mondtam, majd becsuktam a piros borítójú étlapot.
- Én pedig egy... klasszikus cannellonit. - adta fel Jorge is a rendelést, majd a pincér bólintva távozott. A nagy várakozás közepette Jorgenak megszólalt a telefonja.
- Szia Sofi..
- ....
- Tinivel, egy étterembe.
- ....
-Nem mindegy? - sóhajtott fel unottan Jorge.
- ....
- Nem, ne gyere ide, mert Brian kérte, hogy ülljünk be valahova.
- ....
- Nem felejtett el senki, de most mennem kell. Csókoltatlak! - flegmázott Jorge, majd lerakta a telefont, amin én nevettem egyet... Persze több lány is odajött Jorgehoz autógrammot kérni, esetleg egy közös képet.
- Sok a fan! -nevettem, mikor már lenyugodtak a kedélyek.
- Hmm.. Néha sok hátránnyal jár ez a sztárság dolog.. - ez volt az első mondat amit őszintén mondott nekem.. Amibe nem volt benne az a hazug stílus.
- De azért jó dolog, hogy ennyien rajongnak érted, nem?
- Hát.. mondjuk úgy, hogyha felkéne mérnem a jó dolokat illetve a hátrányokat döntetlen lenne az állás.. - motyogta, majd ismét megszólalt, mikor észrevette, hogy túl őszinte volt. - Áldás és átok a szexi külsőm! - ahogy ezt kimondta, a pincér már hozta is a kajánkat. Még jó, mert erre nem tudtam volna mit

mondani..
- Köszönjük! - mondtam kedvesen, majd belekezdtünk az evészetbe.
- Te ezt szereted? -mosolygott meglepődötten, majd nevetve bólogattam.
- Egyél belőle! Isteni!
- Inkább maradok a cannelloninál! - nevetett.
- Pedig ez is nagyon finom. De ha nem szereted a zöldségeket, hogy hogy ilyen izmos vagy? - Úristen.. én most tényleg ezt kérdeztem? - Vagyis... - annyira kínos volt számomra a pillanat, hogy alig bírtam kinyögni valamit..
- Végre te is elismered a nyilvánvalót! - nevetett, majd önelegédetten hátradőlt.
- Én nem úgy gondoltam..
- Jorge végre megtaláltalak! Az Istenért már leszakadt a lábam! - jelent meg Sofia, majd Jorge válára támaszkodott, odahúzott egy széket és levette a kábé nyolc centis piros tűsarkúját.
- Sofia... Miért jöttél ide? - sóhajtott egy nagyot Jorge.
- Miért ne jöjjek? - húzta a száját. Persze közbe tudom, hogy rám célzott.
- Mondtam már, mert Brian...
- Jajj Brian nem hal bele ha én is itt vagyok! - ő nem de én igen..
- Akkor én most megyek. - álltam fel, majd a táskámat is a kezembe vettem. Otthagytam a részem, hogy majd fizessék ki a kaját. Elgyalogoltam a stúdióhoz, ahol a kocsim volt, majd azzal hazamentem. Nem volt más vágyam mint aludni!
- Megjö.... - kezdtem bele a szokásos mondandóba, de nem bírtam befezni. A házban felfordulás uralkodott! - Mercedees!
- Miért ordibálsz Tini? -jött le Mechi a lépcsőn, és amint láttam a körmei száradtak.
- Hogy néz itt ki minden?? Mikor eljöttem akkor se volt rend, és reméltem, hogy elintézed a takarítás rád eső részét!!
- Miért nem mondtad, hogy takarítsak ki aztán meg megcsináltam volna!
- Jajj Mercedes, mindent mondani kell neked? Ha látja az ember,hogy rendetlenség van akkor kitakarít!
- Most komolyan e miatt veszekszünk? -gesztikulált össze vissza.
- Igen ez miatt. Menj fel, majd én megcsinálok mindent!! - flegmáztam.
- Ahogy a hecegnő óhajtsa! - kiabált, majd feltrappolt a lépcsőn és becsapta maga után az ajtót. De olyan szinten, hogy majdnem beszakadt a dobhártyám! Felporszívóztam, felmostam, elmosogattam, port töröltem, beraktam a mosást.. Ma rengeteget gyalogoltam, az ideigeimet is felhúzta több ember is, és most még ez is! Hulla fáradt vagyok! Bementem a hálószobámba, lefürödtem, majd álomra hajtottam a fejem. Ez egy szörnyű nap volt! Jorge miatt, Sofia miatt, és Mercedes miatt!

Prológus

Reggel morogva kezdtem a napot. Ellentétben a barátnőmmel, akinek már akkor hallottam a hangját mikor még alig pirkadt.. Ma ismerem meg a híres Jorge Blancot. Mercedes imádja. Meg van neki az összes CD-je. A zenéjét én is szeretem, bár magát Jorget már nem annyira. De először megszeretném ismerni.. Nem tudtam leplezni a Jorge iránti irritációm, így hát unottan léptem a ruhásszekrényemhez, ahol a kezembe vettem azt, amit először megpillantottak a szemeim. De ekkor eszembe jutott az, hogy Mechi már kiválasztotta a tökéletes ruhadarabot. Mercedes igazi maximalista, és most, pláne, hogy, Jorgeról van szó, most a tökéletesnél is tökéletesebbet akar mutatni. Hátrafordultam, ahol gondosan és szépen összevolt hajtogatva a szett. A kezembe kaptam, majd végigmértem. Fehér, csipkés blúz, kék highlow szoknya, ami elől rövid hátul pedig egyre hosszabb. De most, nem is megyek bele ebbe a témakörbe, az Mercedes dolga lenne. Felvettem, majd kisminkeltem magam, a hajamat pedig kivasaltam. Lementem a nappaliba, ahol Mercedest vártam. Egy házba lakunk. Olyan ő nekem mint egy nővér. Leülltem a fehér, bőr kanapéra, ahol elmerültem a gondolataimba. Azt mondják, Jorgeval még a barátja Ruggero is vele tart. Őt nem igazán ismerem, csak úgy valahogy. Á, és még Jorge barátnője, Sofia Carson. Őt is ismerem, csakhogy ne mondjatok annyira tájékozatlannak. Színésznő, énekesnő, táncosnő. Lassan a barátném is leért, majd elindultunk autóval. Mechinek egész úton be nem állt a szája. Nevetgélve hallgattam Mercedes izgalmát. Ő elgondolta az egész jelenetet, miszerint Jorge a nyakába ugrik, Sofia pedig indul is a reptérre. Mechinek, mondjuk úgy, hogy a fejébe mindig dúl a love.

Igen, ő ilyen. Kiszálltunk a járműből, majd bementünk az épületbe.
-Jöhetnek Tini?-nevetett az énektanárom, Caio.
-Hozzad!-mosolyogtam. A terembe három emberke lépett be. Először Ruggero Pasquarelli. Haja, mint a madárijesztő, rám és Mercedesre pedig "csábosan" nézett. Lehet más reakcióra számított, de mi Mechivel nevetve összepillantottunk. Aztán bejött Sofia Carson. Barna, göndör fürtök, piros koktélruha. Hova öltözött ez ki, ennyire? Összeszűkült, barna szemeit rám meresztette, majd így szólt:
-Biztos te vagy a nem túl híres Martina!-nevetett gúnyosan. Engem mindenki aki ismer, tudja, hogy nem tűröm ezeket a beszólagatásokat, így már készültem megmondani a magamét de Caio lebeszélt róla.
-Blanco, szedd már a lábad!-hallottunk kintről egy férfi hangot, aki Jorget sietette. Pár másodpercel utána Jorge Blanco is belépett a kapun. A tekintete megakadt rajtam, így én is néztem a két barna szemét.
-Martina Stoessel!-léptem hozzá, majd a kezemet nyújtottam.
-Jorge Blanco, bár ezt ki ne tudná?-ráztunk kezet, majd a híres neves Sofia közénk állt. Ez a fiú szörnyen beképzelt csak úgy mint a párja.
-Szia Mercedes Lambre vagyok, de mindenki csak Mechinek hív!-lépett csillogó szemekkel a barátnőm Jorgehoz.
-Á, biztos te vagy a... Nem kertelek babám, nem tudom ki a franc vagy, de én nem fogok sorra bemutatkozni mindenkinek. Jorge Blanco voltam..Csáó!-mondta, majd lelépett mire, szőke barátnőm megtelt csalódással és ideggel.
-Rá se ráncs!-legyintettem.
-Kidobom az összes CD-t, újságot, fotót, mindent ami otthon található erről a zseléhajú beképzelt démonról!-Mechi így is tett. Fogta magát és hazament. Ruggero természetesen már rég elhúzta a csíkot Jorgeval, Sofia pedig tipegett, topogott a tíz centis sarokkal utánuk. Én is hazamentem. Mostmár kijelenthetem, hogy utálom Jorge Blancot!