Prológus

Reggel morogva kezdtem a napot. Ellentétben a barátnőmmel, akinek már akkor hallottam a hangját mikor még alig pirkadt.. Ma ismerem meg a híres Jorge Blancot. Mercedes imádja. Meg van neki az összes CD-je. A zenéjét én is szeretem, bár magát Jorget már nem annyira. De először megszeretném ismerni.. Nem tudtam leplezni a Jorge iránti irritációm, így hát unottan léptem a ruhásszekrényemhez, ahol a kezembe vettem azt, amit először megpillantottak a szemeim. De ekkor eszembe jutott az, hogy Mechi már kiválasztotta a tökéletes ruhadarabot. Mercedes igazi maximalista, és most, pláne, hogy, Jorgeról van szó, most a tökéletesnél is tökéletesebbet akar mutatni. Hátrafordultam, ahol gondosan és szépen összevolt hajtogatva a szett. A kezembe kaptam, majd végigmértem. Fehér, csipkés blúz, kék highlow szoknya, ami elől rövid hátul pedig egyre hosszabb. De most, nem is megyek bele ebbe a témakörbe, az Mercedes dolga lenne. Felvettem, majd kisminkeltem magam, a hajamat pedig kivasaltam. Lementem a nappaliba, ahol Mercedest vártam. Egy házba lakunk. Olyan ő nekem mint egy nővér. Leülltem a fehér, bőr kanapéra, ahol elmerültem a gondolataimba. Azt mondják, Jorgeval még a barátja Ruggero is vele tart. Őt nem igazán ismerem, csak úgy valahogy. Á, és még Jorge barátnője, Sofia Carson. Őt is ismerem, csakhogy ne mondjatok annyira tájékozatlannak. Színésznő, énekesnő, táncosnő. Lassan a barátném is leért, majd elindultunk autóval. Mechinek egész úton be nem állt a szája. Nevetgélve hallgattam Mercedes izgalmát. Ő elgondolta az egész jelenetet, miszerint Jorge a nyakába ugrik, Sofia pedig indul is a reptérre. Mechinek, mondjuk úgy, hogy a fejébe mindig dúl a love.

Igen, ő ilyen. Kiszálltunk a járműből, majd bementünk az épületbe.
-Jöhetnek Tini?-nevetett az énektanárom, Caio.
-Hozzad!-mosolyogtam. A terembe három emberke lépett be. Először Ruggero Pasquarelli. Haja, mint a madárijesztő, rám és Mercedesre pedig "csábosan" nézett. Lehet más reakcióra számított, de mi Mechivel nevetve összepillantottunk. Aztán bejött Sofia Carson. Barna, göndör fürtök, piros koktélruha. Hova öltözött ez ki, ennyire? Összeszűkült, barna szemeit rám meresztette, majd így szólt:
-Biztos te vagy a nem túl híres Martina!-nevetett gúnyosan. Engem mindenki aki ismer, tudja, hogy nem tűröm ezeket a beszólagatásokat, így már készültem megmondani a magamét de Caio lebeszélt róla.
-Blanco, szedd már a lábad!-hallottunk kintről egy férfi hangot, aki Jorget sietette. Pár másodpercel utána Jorge Blanco is belépett a kapun. A tekintete megakadt rajtam, így én is néztem a két barna szemét.
-Martina Stoessel!-léptem hozzá, majd a kezemet nyújtottam.
-Jorge Blanco, bár ezt ki ne tudná?-ráztunk kezet, majd a híres neves Sofia közénk állt. Ez a fiú szörnyen beképzelt csak úgy mint a párja.
-Szia Mercedes Lambre vagyok, de mindenki csak Mechinek hív!-lépett csillogó szemekkel a barátnőm Jorgehoz.
-Á, biztos te vagy a... Nem kertelek babám, nem tudom ki a franc vagy, de én nem fogok sorra bemutatkozni mindenkinek. Jorge Blanco voltam..Csáó!-mondta, majd lelépett mire, szőke barátnőm megtelt csalódással és ideggel.
-Rá se ráncs!-legyintettem.
-Kidobom az összes CD-t, újságot, fotót, mindent ami otthon található erről a zseléhajú beképzelt démonról!-Mechi így is tett. Fogta magát és hazament. Ruggero természetesen már rég elhúzta a csíkot Jorgeval, Sofia pedig tipegett, topogott a tíz centis sarokkal utánuk. Én is hazamentem. Mostmár kijelenthetem, hogy utálom Jorge Blancot!